A fitoterápia a gyógynövényekkel, és azok készítményeivel folytatott kezelés. Kiemelkedő jelentősége van az egészségmegőrzés, betegségmegelőzés területén, illetve a közérzetzavarok, betegségek gyógyításában. Az elnevezés Henry Leclertől, egy francia orvostól származik, aki kiváló ismerője volt a gyógynövények gyógyhatásainak, s elsőként egy könyvet is megjelentetett e tárgyban századunk elején.

A fitoterápia a természettudományosan orientált gyógyászat része, nem alternatív gyógyászat. Önálló vagy kiegészítő lehetőséget nyújt bizonyos akut és krónikus betegségek kezelésében, gyógyításában vagy megelőzésében, ezzel terápiás hézagokat pótol. A fitoterápia gyógyszerei az orvosi terápia részei, a klasszikus gyógyszerek kiegészítői, esetenként helyettesítői.

 Mivel a fitoterápia a gyógyszeres terápia része, igen gyakori, hogy a beteg egyszerre több készítményt használ. Ezért ismernünk kell az esetlegesen fellépő kölcsönhatásokat, az adagolást, a kezelés időtartamát. Már a receptúra képzésnél úgy kell összeállítani a gyógynövényeket, hogy egy időben a betegség okát is és a tünetét is megszüntessük.

Ide tartozik még a méhek által készített termékek gyógyító célú hasznosítása (apiterápia) és az illóolajok külső és belső felhasználása (aromaterápia).